Marut a Perzsia és görög birodalom határainál levő Tigritben (Martiropolisz) volt püspök. Kitűnt tanultságával és jámborságával, sok vértanúnak megírta a szenvedését, akiket Szápor perzsa király megöletett. Sok pogányt tett kereszténnyé, közbenjárt a keresztényekért a perzsa királyoknál és sokat tett azért, hogy a viszályok elsimuljanak. Részt vett a II. egyetemes zsinaton és az antiochiai helyi zsinaton 390-ben. Teodóz császár követségbe küldte a perzsa királyhoz, ott a király megszállott leányát meggyógyította. 422-ben halt meg Martiropoliszban.

Mind a 12 vértanú a palesztinai Cezareában szenvedett vértanúságot Dioklécián császár uralkodása alatt 308, vagy 309-ben. Pamfil Beritusból származott, kiváló képzést kapott a pogány és keresztény tudományokban és Cezarea áldozópapja lett. Sokat fáradozott azon, hogy a másolások folytán megromlott helyeit az Újszövetségi Szentírásnak kijavítsa. Eközben hirdette Krisztus hitét és az igaz világosságot. Dioklécián császár üldözése idején kínzások alá vetették Valens diakónussal, és a jamniai származású Pállal együtt. A kínzások után mindhármójukat a börtönbe zárták, két év elteltével lefejezték. Rajtuk kívül még öt egyiptomi édestestvér ifjút is lefejeztek. Ezek 130 hitvallót kiíértek Ciliciába bányamunkára. Visszatértükben Cezareában szenvedték el a lefejezést. Pamfil szolgája Porfir, aki kieszközölte az engedélyt, hogy eltemesse a szent vértanúkat, és kereszténynek vallotta magát, tűzben elégették. Szeleukosz katonát lefejezték, az idős Theoduloszt keresztre feszítették. Julián a fiatal keresztény, Cezareába érve, látta a vértanúk kidobott holttesteit, odament hozzájuk és megcsókolta őket. A katonák jelentették ezt a parancsnoknak, és amikor az ifjú megvallotta a parancsnok előtt keresztény hitét, tűzzel elégettek.