Már indulóban volt hazafelé, mikor váratlanul erős szél zúgására emlékeztető zaj ütötte meg fülét. Mivel a folyót szegélyező nyárfák mozdulatlanul álltak, a leány csodálkozva tekintett a magasba s ekkor nagy álmélkodására a szemben emelkedő meredek sziklafal barlangnyílásában egy gyönyörű női alakot vett észre. A nő bőredőzetű hófehér ruhát viselt, mely egészen a lába fejéig leért, derekát égszínkék öv szorította át, fejét pedig fehér fátyol borította; imára kulcsolt kezében olvasót tartott, melynek fehér szemeit aranyzsinór fűzte egymáshoz. Bernadette először nagyon megijedt; de a jelenés olyan barátságos szeretettel nézett rája, hogy félelme lassanként felengedett. Ekkor a Bold. Szűz - mert ő volt a szép jelenés - megtanította őt a keresztvetés helyes módjára és az olvasó mondására buzdította. Bernadette bele is kezdett az olvasóba, de mire az utolsó Dicsőség az Atyánakhoz ért, a látomás elenyészett.

A rákövetkező vasárnapon, Ötvenedvasárnapon megismétlődött a jelenés. Bernadette, mivel attól félt, hogy a gonosz lélek incselkedik vele, szenteltvízzel hintette meg a szent Szüzet; ez azonban méltatlankodás helyett még kegyesebbnek mutatta magát. Bernadette most már nem tudta magában tartani titkát; odahaza elbeszélte látomásait, melyeknek így hamarosan híre futott a kicsiny városkában. Így történt, hogy a legközelebbi alkalommal, febr. 19-én már más asszonyok is elkísérték őt a barlanghoz és váltig biztatták, hogy tudakolja meg a jelenés nevét és megjelenésének okát. A Bold. Szűz ezúttal is nagyon kegyesnek mutatkozott és meghagyta a leánynak, hogy a következő két héten át naponkint látogasson ki a barlanghoz. Bernadette további kérdésére, hogy szabad-e más embereknek is vele jönnie, ezt válaszolta: „Igen, azt akarom, hogy sok ember jöjjön ide”.

Erre a kijelentésre száz- és ezerszámra kezdtek özönleni az emberek a barlanghoz. Ájtatos hívők mellett nagyszámmal jöttek kíváncsiak is. Mindezek azonban a jelenésből semmit sem láttak és csak Bernadette elragadtatásából vették észre bekövetkezését. A Szent Szűz a további látomások során kijelentette Bernadettenek azt az akaratát, hogy a barlang fölé templom épüljön, majd lelkére kötötte, hogy imádkozzék a bűnösökért és tartson bűnbánatot. A febr. 25-i látomás alkalmával felszólította őt, hogy mosakodjék meg a forrásban és igyék belőle. Bernadette, mivel forrást sehol sem látott, felkelt és a Gave folyó felé indult. A jelenés azonban visszaparancsolta és a barlang földjére mutatva, így szólt hozzája: „Nem azt mondtam, hogy a folyóból igyál, hanem hogy itt, ebből a forrásból meríts”. A leány, tehát odakúszott a mutatott helyre, kaparni kezdett, és íme a földből egy vékonyka ér pattant ki, mely néhány nap alatt tekintélyes forrássá duzzadt. Ma nem kevesebb, mint 122 000 liter vizet ad naponkint s a betegek évenként át-lag 80 000 fürdőt vesznek benne.

Az új forrásban már néhány nap múlva csodálatos gyógyulások történtek, s a hívők odaözönlése még nagyobb mérveket öltött. Márc. 4-én legalább húszezer ember fordult meg a barlang előtt s a következő hetekben ez a szám még emelkedet. A márc. 25-i látomás alkalmával Bernadette a plébános, Peyramale abbé megbízásából egyenesen nevét tudakolta a jelenésnek. A Szent Szűz egy ideig hallgatott; mikor azonban Bernadette nagy bensőséggel megismételte kérdését, a Szent Szűz szelíden rámosolygott, azután kezét az ég felé tárta és átszellemült tekintettel így válaszolt: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Utána még közel három hónapig folytatódtak a látomások. Az utolsó, a tizennyolcadik, jún. 16-án ment végbe. Ekkor a Bold. Szűz talán még a szokottnál is kegyesebb mosollyal tekintett Bernadette-re, s azután fejével örökre búcsút intett neki.

A lourdesi jelenések híre természetesen mindenfelé óriási feltűnést keltett. A hitetlenek eleinte gúnyos megjegyzésekkel próbáltak napirendre térni felettük, de csakhamar be kellett látniuk, hogy nyilvánvaló csodával állnak szemben. Nemsokára a hatóságok is beleszóltak a dologba. Jacomet rendőrkapitány hatalmi szóval, a barlang látogatásának és a forrásvíz használatának eltiltásával akarta megakadályozni az emberek összesereglését. Jún. 8-án korlátot vonatott a barlang elé és szigorúan ügyelt rá, hagy senki se férkőzhessék közelébe. Bernadette-et pedig egyszerűen le akarta csukatni. III. Napóleon császár azonban a katolikus közvélemény nyomására már okt. 5-én újra megnyittatta a barlangot.

Egyidejűleg az illetékes egyházi hatóságok is foglalkozni kezdtek a kérdéssel. Laurence tarbesi püspök, Lourdes főpásztora 1858 júl. 28-án teológusokból, orvosokból és természettudósokból egy bizottságot állított össze és ennek feladatává tette a jelenések és a barlangban történt csodálatos gyógyulások tüzetes megvizsgálását. A bizottság évekig tartó alapos és beható vizsgálat után arra az eredményre jutott, hogy a lourdesi jelenségeket természetes úton nem lehet megmagyarázni. Erre Laurence püspök 1862 jan. 18-án kelt pásztorlevelében ünnepélyesen megállapította a jelenések természetfölötti jellegét és megengedte a lourdesi Miasszonyunk tiszteletét. A barlang fölött még 1862-ben megkezdték a remek átmeneti stílusú, háromhajós márványtemplom építését, melyet 1876 júl. 2-án maga Guibert párizsi bíboros-érsek szentelt fel, IX. Pius pápa pedig bazilika rangjára emelt.

A barlangban már 1864 ápr. 4-én felállították Fabisch lyoni szobrásznak kararai márványból faragott gyönyörű alkotását, mely egészen Bernadette leírásának megfelelően ábrázolja a Bold. Szüzet. Lourdes ettől az időtől fogva látogatottság tekintetében egykettőre túlszárnyalta az összes régebbi kegyhelyeket. A zarándokok száma már 1877. elérte a negyedmilliót, a század végéig a félmilliót. XIII. Leó pápa az óriási zarándokforgalomra való tekintettel külön testületre, a garaisoni missziós papokból alakult lourdesi Szeplőtelen Fogantatás-kongregációra bízta a szent hely gondozását. A zarándokok számának arányában nőtt a csodálatos gyógyulások száma is. A gyógyulások ellenőrzésére alakult külön orvosi bizottság 1858-1904-ig összesen 3353 természetes módon meg nem magyarázható gyógyulást állapított meg.

A lourdesi jelenések igazi jelentőségét azonban mégsem annyira a csodálatos testi gyógyulásokban, mint a lelkekre gyakorolt óriási hatásukban kell keresnünk. Mért a jelenések épp akkor vonták az ég felé az emberek tekintetét, mikor ezek gőgös hitetlenségükben már tudni sem akartak Istenről, lélekről, másvilágról. Egykorú feljegyzések szerint mindjárt az első jelenések után számos feltűnő megtérés történt.

Azóta természetesen hasonlíthatatlanul nagyobb arányokban folytatódik ez a folyamat.

A testileg meggyógyultak száma mindössze néhány ezer, de a lelkileg meggyógyultak számát csak százezrekben lehet kifejezni. A lourdesi jelenés Isten leereszkedő kegyességének és a Bold. Szűz anyai szeretetének kiáltó nagy bizonysága a mi korunk számára.

Oratio. Isten, ki a Szűz szeplőtelen fogantatásával méltó hajlékot készítettél Fiadnak, könyörögve kérünk, hogy mi, akik ugyanazon Szűz megjelenését ünnepeljük, lelkünk és testünk egészségét megnyerhessük. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)