Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy-két évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szent Dorottya szűz és vértanú-Szent Titus püspök és hitvalló

2021. február 06. - Andre Lowoa

stitus.jpgSzent Titus mint szent Pál egyik legbuzgóbb munkatársa kitörölhetetlenül beírta nevét az apostoli egyház történetébe.

A szent püspök a későbbi görög leírásoknak legendákkal átszőtt előadása szerint Kréta szigetén született, egész fiatalon Jeruzsálembe került és ott Jézus csodáinak láttára a legelsők között csatlakozott a fiatal keresztény gyülekezethez. Bizonyos, hogy pogány szülőktől származott és Szent Pál hatása alatt lett keresztény. Azonnal mesteréhez csatlakozott és jámborságával meg életrevalóságával annyira megnyerte tetszését, hogy a nevezetes jeruzsálemi zsinatra is magával vitte őt, mint a pogányból lett keresztények képviselőjét. Itt egyes túlzó zsidó-keresztények hangosan követelték az apostoltól, hogy Titust is kötelezze a zsidó törvény megtartására; Szent Pál azonban éppen a zsinat végzésére való hivatkozással a leghatározottabban elutasította őket.

A Jeruzsálemi zsinat után Szent Pál megbízásából Korintusba ment és onnét örvendetes híreket hozott a mindenfelől gondokba sodort apostolnak Macedóniába. „Aki megvigasztalja a megalázottakat, írja, minket is megvigasztalt az Isten, Titus eljövetele által; sőt nemcsak az ő eljövetele által, hanem azon vigasztalás által is, mellyel megvigasztalódott közöttetek, mert elbeszélte nekünk a ti vágyódástokat, a ti sírástokat, a ti buzgólkodástokat érettem, úgyhogy még jobban megörvendtem”. (2Kor 7,6-7) Később ismét a korintusi hívőkhöz küldötte őt az apostol azzal a megbízással, hogy adja át nekik hozzájuk intézett második levelét és gyűjtsön közöttük szeretetadományokat a szegény jeruzsálemi gyülekezet számára. Ez alkalommal nagy elismeréssel emelte ki Titus buzgóságát és korintusi híveinek megkülönböztetett szeretetébe ajánlotta őt. (2Kor 8,16-24)

Meddig maradt Titus a nemzetek apostolának társaságában, nem tudjuk, mert a következő évekre nyoma vész a történelemben. Csak akkor találkozunk vele újból, mikor Szent Pál első római fogsága és rövid spanyolországi időzése után ismét Kelet felé irányozta lépteit. Ez alkalommal őt is magával vitte és Kréta szigetére érkezve egy ideig együtt fáradozott vele a hazudozásukról, agyafúrtságukról, restségükről és kicsapongásaikról hírhedt szigetlakók megtérítésén. Mikor ő maga kevéssel később Erasztus társaságában a tulajdonképpeni Görögországba indult, Titusra hagyta a megkezdett nagy munka folytatását. Nevezetesen megbízta őt, hogy városról-városra járva prédikáljon, s ahol elegendő számú hívőt talál, rendeljen püspököket. A feladat legkevésbé sem volt könnyű az amúgy is anyagias és zsidóktól még külön megfertőzött krétaiak között. Ezért Szent Pál kevéssel távozása után jónak látta egy külön levélben figyelmeztetni Titust élő szóval adott tanításaira, és megkapó színekkel eléje rajzolta a püspök eszményképét.

De Szent Pálnak a tanításon kívül más célja is volt levelével: látni akarta kedves rnunkatársát. Ezért meghagyta neki, hogy azonnal siessen Nikopolisba - hihetőleg az epirusi Nikopolisba -, ahol a telet tölteni szándékozik. Titus természetesen nyomban indult és huzamosabb időt töltött Pálnál. Valószínűleg innét, Epirusból terjesztette ki működési körét Dalmáciára. (2Kor. 4,10) Később újra visszament Kréta szigetére, ahonnét idővel a szomszéd szigetekre is megvitte az evangéliumi jó hírt.

Ahol csak megjelent, mindenütt nagy hatással működött. Főereje azonban nem a szó, hanem a tett volt. Életmódjában híven követte Szent Pál példáját, aki ismételten testvérének (2Kor. 12,18), társának és segítőjének nevezi őt (2Kor. 8,23) és külön kiemeli róla, hogy miként ő, Titus sem volt sohasem terhére a hívőknek. (2Kor. 12,18)

A szent püspök a sok munka és hányattatás ellenére igen magas kort ért el. A hagyomány szerint már 94. életévében járt, mikor az igazak halálával csendesen kimúlt. Tetemeit püspöki székvárosában, Gortinában temették el.


Ugyanerre a napra esik: Szent Dorottya szűz és vértanú

sdorotea.jpgA kappadóciai Cezáreában élt, és mindenütt föltűnt szépsége, okossága és erényessége. Dioklecián keresztény-üldözése alatt Apricius prefektus ismételten kínvallatásra fogta, közben rossz nők segítségével akarta eltántorítani. Azonban Dorottya állhatatos maradt, sőt okos és meggyőződéses beszédeivel és hősies magatartásával megtérítette csábítóit. Apricius végre fővesztésre ítélte. Mikor a vesztőhelyre indultak útközben találkoztak egy Teofil nevű fiatal ügyvéddel, aki gúnyosan arra kérte Dorottyát, hogy jegyesének országából küldjön majd neki néhány rózsát és almát. Dorottya megígérte. Teofil természetesen nem vette komolyan az ígéretet és éppen barátai előtt dicsekedett vele, hogy megtréfálta a kivégzésre menő balga keresztény szüzet, mikor egy szép ifjú egy kis kosárban három szál gyönyörű rózsát és három szép piros almát nyújtott át neki azzal, hogy Dorottya küldi számára jegyese országából. Az ügyvéd egészen magán kívül volt az ámulattól s rövidesen ráeszmélt a keresztény vallás igazságára. De nem állott meg félúton; őszintén megbánta korábbi életének botlásait, nyíltan vallomást tett Krisztus mellett s kevéssel rá mint vértanú fejezte be életét 288-ban.

Szent Dorottya ereklyéi később Rómába kerültek, ahol befogadásukra a Trasteverében S. Dorotea templom épült. Itt Rómában és Bolognában az említett csoda emlékére febr. 6. minden évben gyümölcsöt szentelnek. Ugyancsak a rózsalegendával függ össze, hogy a kertészek patrónájuknak tisztelik Szent Dorottyát.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)

süti beállítások módosítása