Szent Engelbert püspök és vértanú, † 1225.
Szent Krisztina
Szent Lénárd hitvalló, † ~560.
Szent Lukács atya
A szicíliai Tauroménia városából származott. Fiatal korában szívesen látogatta a templomokat, hallgatta és megvalósította az Isteni írásokat. Amikor szülei feleséget akartak keresni számára, az ifjú éjszaka titokban elhagyta szülei házát, és egy átjárhatatlan pusztába ment. Ezután egy kolostorban szerzetessé lett, és az Etna hegyen élte szigorú életét. Szigorú életéért Isten bölcsességgel ajándékozta meg. Később Bizáncba vándorolt, hogy az ottani szerzetesi életet megismerje. Aztán Korintus felé indult, és a város közelében egy kolostorban fejez te be életét 820 körül.
BOLDOG MARIA CROCIFISSA SATELLICO* szűz, II. r. (1706-1745)
1706. dec. 31-én született Velencében. Amikor kérte felvételét a klarissza rendbe, nem vették fel mindjárt. A kényszeru várakozást türelemmel viselte el. Végül is felvették a Marche-tartománybeli Ostra Veteri* zárdába, mely a Monte Nuovo-i Santa Lucia nevet viselte. 1726-ban 18 éves korában tett szerzetesi fogadalmat. Erényei és rátermettsége folytán 35 évesen apátnové választották. Mint elöljárónak legfobb erényei: novértársai iránti nagy szeretet, az életszentségre való törekvés, nagy türelem, alázat voltak. Nevének megfeleloen (crocifissa: keresztre feszített) részt vett Krisztus szenvedésébol - úgy is, hogy arról gyakran könnyek közt megemlékezett, úgy is, hogy saját szenvedéseit Krisztussal egyesülve viselte. Elöljárósága idején újítást eszközölt: Az Ostra Veteri zárdához kapcsolódó leánynevelo intézetet létesített, egyikét Itáliában az elsoknek. Hasonló intézetet eloször angol klarisszák alapítottak Franciaországban, ahova el kellett menekülniük az angliai katolikusok és szerzetesek üldözése miatt. Az újítást az enyhébb, ún. urbanista szabályzat tette lehetové, mely szerint az Ostra Veteri rendházban éltek. Elöljárósága leteltével betegsége miatt nem választhatták meg újra apátnonek, csak helyettesének. Tüdobajban szenvedett: fájdalmait örömmel és Krisztus iránti szeretetbol viselte, így adta vissza lelkét Teremtojének 39 évesen. Szentnek tartották. Az illetékes senigalliai püspök 1752-55-ig lefolytatta az egyházmegyei vizsgálatot. Rómában az apostoli processzus 1807-23-ig tartott, utána várakozás következett. 1914-ben Ostra Veteri-ben a novér közbenjárására halálosnak ítélt gyomorbélhurutból gyorsan meggyógyult a 7 hónapos Viola Sabbatini, ezt a gyógyulást 1993-ban csodásnak ismerte el a Szenttéavatási Kongregáció. Ezek után 1993-ban megtörténhetett a boldoggá avatás.
„Örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsosége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.” (1 Pét 4,13.)
„Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébol hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24.)
Imádság:
Segíts minket, üdvözíto Istenünk, hogy amint most Boldog Mária szuz emlékezetén örvendünk, odaadó életének példáján igazán épüljünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Pál konstantinápolyi érsek
Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.
Szent Krisztina
Szent Lénárd hitvalló, † ~560.
Szent Lukács atya
A szicíliai Tauroménia városából származott. Fiatal korában szívesen látogatta a templomokat, hallgatta és megvalósította az Isteni írásokat. Amikor szülei feleséget akartak keresni számára, az ifjú éjszaka titokban elhagyta szülei házát, és egy átjárhatatlan pusztába ment. Ezután egy kolostorban szerzetessé lett, és az Etna hegyen élte szigorú életét. Szigorú életéért Isten bölcsességgel ajándékozta meg. Később Bizáncba vándorolt, hogy az ottani szerzetesi életet megismerje. Aztán Korintus felé indult, és a város közelében egy kolostorban fejez te be életét 820 körül.
BOLDOG MARIA CROCIFISSA SATELLICO* szűz, II. r. (1706-1745)
1706. dec. 31-én született Velencében. Amikor kérte felvételét a klarissza rendbe, nem vették fel mindjárt. A kényszeru várakozást türelemmel viselte el. Végül is felvették a Marche-tartománybeli Ostra Veteri* zárdába, mely a Monte Nuovo-i Santa Lucia nevet viselte. 1726-ban 18 éves korában tett szerzetesi fogadalmat. Erényei és rátermettsége folytán 35 évesen apátnové választották. Mint elöljárónak legfobb erényei: novértársai iránti nagy szeretet, az életszentségre való törekvés, nagy türelem, alázat voltak. Nevének megfeleloen (crocifissa: keresztre feszített) részt vett Krisztus szenvedésébol - úgy is, hogy arról gyakran könnyek közt megemlékezett, úgy is, hogy saját szenvedéseit Krisztussal egyesülve viselte. Elöljárósága idején újítást eszközölt: Az Ostra Veteri zárdához kapcsolódó leánynevelo intézetet létesített, egyikét Itáliában az elsoknek. Hasonló intézetet eloször angol klarisszák alapítottak Franciaországban, ahova el kellett menekülniük az angliai katolikusok és szerzetesek üldözése miatt. Az újítást az enyhébb, ún. urbanista szabályzat tette lehetové, mely szerint az Ostra Veteri rendházban éltek. Elöljárósága leteltével betegsége miatt nem választhatták meg újra apátnonek, csak helyettesének. Tüdobajban szenvedett: fájdalmait örömmel és Krisztus iránti szeretetbol viselte, így adta vissza lelkét Teremtojének 39 évesen. Szentnek tartották. Az illetékes senigalliai püspök 1752-55-ig lefolytatta az egyházmegyei vizsgálatot. Rómában az apostoli processzus 1807-23-ig tartott, utána várakozás következett. 1914-ben Ostra Veteri-ben a novér közbenjárására halálosnak ítélt gyomorbélhurutból gyorsan meggyógyult a 7 hónapos Viola Sabbatini, ezt a gyógyulást 1993-ban csodásnak ismerte el a Szenttéavatási Kongregáció. Ezek után 1993-ban megtörténhetett a boldoggá avatás.
„Örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsosége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.” (1 Pét 4,13.)
„Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébol hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24.)
Imádság:
Segíts minket, üdvözíto Istenünk, hogy amint most Boldog Mária szuz emlékezetén örvendünk, odaadó életének példáján igazán épüljünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Pál konstantinápolyi érsek
Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.
