Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szent Antal vértanú - Edith Stein

2018. augusztus 09. - Andre Lowoa

Szent Antal vértanú

Szentünk Alexandriából származott, hitt Krisztusban és Istenfélő életet élt. A városparancsnok előtti kihallgatáson bátran megvallotta keresztény hitét, a kínzásokat bátran elviselve tűzhalállal fejezte be életét nem ismert időben.

Hetven éve hunyt el Edith Stein, Európa társvédőszentje

Bár a róla készült fotók igen statikus arcvonásokat mutatnak, a boldoggá- és szenttéavatási eljárása során előkerült információk rendkívül élénk és éleslátású személyről tanúskodnak.
Edith Stein 1942. augusztus 9-én Auschwitzban halt meg. 1891-ben zsidó családban született, 1922-ben megtért, és belépett a kölni kármeliták kolostorába, ahol a Keresztről nevezett Terézia Benedicta nevet kapta. II. János Pál pápa 1987. május 1-jén Kölnben boldoggá, 1998. október 11-én szentté avatta, majd 1999-ben Svéd Szent Brigittával és Sziénai Szent Katalinnal együtt Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Amikor a nemzetiszocializmus megjelent Európában, kevesen fogták fel ideológiáját és azt, hogy milyen mészárlás fakad majd belőle. E kevesek közé tartozott Edith Stein, aki akkor a speyeri domonkos leányiskolában tanított. Bár a róla készült fotók igen statikus arcvonásokat mutatnak, a boldoggá- és szenttéavatási eljárása során előkerült információk rendkívül élénk és éleslátású személyről tanúskodnak. „A nevelőtestületi értekezleteken a diákokat illetően mindig a megfelelő, elnéző és szeretetteljes bánásmód mellett szólalt fel, szerinte a tanárok túl szigorúan ítélték meg a diákokat” — írják róla.
A nácizmus felemelkedésekor azonnal felismerte a benne rejlő félrevezetést és ki is mondta véleményét. Miután számos csapat a Rajnán keresztül átvonult Speyeren, Edith Stein tanítványaival és a lelkes von Bodman bárónővel éppen a Dóm téren volt. Az iskolába visszatérve így szólt: „meglátja, most elkezdődik a zsidók üldözése, aztán pedig az Egyházé.” Az üldözés kiéleződésekor felkínáltak neki egy menekvési lehetőséget: tanítói állást egy latin-amerikai egyetemen. Alapvetően két okból utasította vissza, amelyek erővel töltötték el és átjárták életét: az igazságkeresés és a népéhez való hűség miatt. Meglátása szerint személyiséget változtatni és menedékre lelni egy eldugott és barátok által védett helyen azt jelentené, hogy nem az igazság szerint cselekszik sem az emberiséggel, sem önmagával szemben.
Az Izrael népéhez való hűség mindig élő kötelék maradt életében, és úgy vélte, hogy a Megváltó felismerése a názáreti Jézusban – amiért sokan vádolták őt – nem jelenti népének megtagadását. Nem jelentette abban az időszakban sem, amikor minden zsidót az üldözés tragédiája sújtott.
Edith Stein  – 1939-től az echti kármelben élt – meg is erősítette ezt a választását: miután a holland püspökök 1942-ben levelet tettek közzé a náci uralom és a zsidókkal szembeni erőszak ellen, megtorlásként tömeges letartóztatások kezdődtek, melynek során 300 zsidó származású katolikust is bebörtönöztek.
Van Kempen újságírónak sikerült kapcsolatba lépnie vele az elosztó táborban: „lelkileg nagy és erős nőt láttam magam előtt” – írta. A férfi a beszélgetés alatt elszívott egy cigarettát és megkérdezte, hogy kér-e ő is. Csak annyit válaszolt, hogy valamikor ő is dohányzott, és hogy volt olyan idő diákkorában, amikor táncolt is.
Nem menekült, és egy alkalommal egy holland alkalmazott beszélgetett vele: «Azt mondta: „sosem hittem volna, hogy az emberek ilyenek lehetnek, és hogy a testvéreimnek ennyit kelljen szenvedniük!” Amikor egyértelművé vált, hogy őt is tovább fogják szállítani, megkérdeztem, hogy segíthetek-e neki (megpróbálni kiszabadulni); és újra rám mosolygott, azt kérve, hogy ne: miért kellene kivételt tenni vele és csoportjával? Nem lenne igazságos hasznot húzni abból, hogy meg van keresztelve! Ha nem részesülhetne a többiek sorsában, tönkremenne az élete. „Nem, ezt nem akarom! – mondta Edith”»
Ezzel a határozott döntéssel élte át a deportálást, azt a borzasztó utat, amely élete utolsó szakaszához, Auschwitz-hoz vezette. Néhány szerzetes azt tervezte, hogy ott majd hirdetik az evangéliumot, Edit Stein pedig hallgatott, és tekintetéből a hitetlenség tükröződött azok iránt az apostolkodó tervek iránt, amelyekről egyértelmű volt, hogy sosem fognak megvalósulni.
1939. június 6-án éles előrelátással ezt  írta: „már mostantól elfogadom azt a halált, amelyet Isten elgondolt számomra, teljes engedelmességben, örömmel átadom magam az Ő szent akaratának”.
II. János Pál 1999. október 1-én ezt írta: „Edith Steint ma Európa társvédőszentjévé nyilvánítani azt jelenti, hogy az öreg kontinens látóhatárába kitűzzük egymás tiszteletben tartása, a tolerancia, a befogadás zászlaját, amely mindenkit arra hív, hogy az etnikai, kulturális, vallási különbözőségeink ellenére megértsük és elfogadjuk egymást, hogy valóban testvéries társadalmat alkossunk. Svéd Szent Brigittával és Sziénai Szent Katalinnal együtt Edith Stein azt az életszentséget mutatja be Európának, amely „múltjának titka, és jövőjének reménye”.

Edith Stein, aki a kereszténységben újra felfedezte zsidó gyökereit, „egy olyan egység példaképe, amely a minden ember szívében ott lévő egyetemes erkölcsi törvényen alapszik. Az európaiaknak véglegesen maguk mögött kell hagyniuk a történelmi rivalizálásokat, amelyek a kontinenset gyakran pusztító háborúk színterévé tették. Egyúttal törekedniük kell arra, hogy megteremtsék a feltételeit a népek közötti nagyobb összetartó erőnek és együttműködésnek. Előttük áll a kihívás, hogy megteremtsék az egység kultúráját és etikáját, amely nélkül bármilyen egységpolitika előbb vagy utóbb zátonyra fut” – írta II. János Pál.
A mostani évforduló alkalmából Lengyelországban több rendezvényt is tartottak Edith Stein emlékére; a birkenaui haláltábor emlékművénél Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét (ld. korábbi cikkünket).
Edith Steinről és teljes levelezéséről korábbi cikkünkben olvashatnak.
Forrás: SIR
Magyar Kurír