A vasárnapok rendesen félduplex jelleggel bírnak, azonban a Húsvét után való vasárnap már régi idő óta ünnepélyesebb a többinél,[1] aminek oka a Húsvét nyolcadán kívül[2] az a körülmény is, hogy az újonnan kereszteltek e napon tették le ünnepélyesen fehér ruhájukat és vegyültek a többi hívek közé.[3]

Később azután a bérmálás napjává lett e vasárnap,[4] napjainkban pedig sok helyen a gyermekek első szent áldozása és a keresztségi fogadásnak ezzel kapcsolatos megújítása fűződik hozzá.[5]

SZENTMISE

A Szentmise stációja „ad s. Pancratium”, hogy ő, aki „az ártatlanság védője és az eskü megőrzője,” oltalmazza a neophytákat a keresztény élet küzdelmeiben.[6] A Szentmisének minden része ezt a célt szolgálja. „Mint a most született gyermekek[7] hamisítatlan szellemi tej után vágyódjatok” – inti őket sz. Péter az Introitusban (I. Pét. 2,2), sz. János pedig a hit erejéről és az isteni tekintélyről szól a Szentleckében. (I. Ján. 5, 4-10) Ennek megerősítésére olvastatja az egyház e napon a kételkedő Tamás apostolról szóló evangéliumot, akinek példája igen alkalmas kishitűségünk eloszlatására, mert Nagy sz. Gergely szavai szerint „többet használt a mi hitünknek Tamás hitetlensége, mint a hívő tanítványok hite: amennyiben mialatt ő tapintás által a hitre visszavezettetik azalatt a mi értelmünk minden kétség kizárásával a hitben megerősödik”.[8] Az isteni Mester szavai pedig, amellyel apostolaink a bűnbocsátás hatalmát adja meg, nagy vigasztalásul szolgálhatnak azoknak, akik a keresztségben nyert ártatlanságuk elvesztésétől rettegnek.[9] Általában a lelki öröm hangjai uralkodnak az egész Szentmisén. (Intr. Zsolt. 80, 2; „Nagy Alleluja”;[10] Secreta.)
_____________
[1] Már Lanfranc canterburyi érsek (+ 1089) Statutuma a nagy ünnepek II. oszt. (M.L. 150, 472. sköv. – id. Kellner: Heortologie. 17 o.)
[2] Ezért régi neve: „Pascha clausum“.
[3] Innét a Fehérvasárnap elnevezés. (In albis sc. depondendis) Helytelen Durandus magyarázata, mely szerint a föltámadásánál megjelent angyalok fehér ruhájától származnék e név. (Rat. div. off. 221 o.)
[4] Rhabanus Maurus: De cler instit. 2, 39. és Durandus: i.h. (l. Kellner: i.m. 69 o.)
[5] Ezt azonban külön rendelkezés nem írja elő. (Mihályfi: A nyilvános istentisztelet. 149 o.)
[6] Thalhofer: Handbuch I. 659 o.
[7] Gyermekek = „infantes” volt régen a kereszteltek neve. (sz. Ágoston: sermo 228. in die Paschae ad popul. Et infantes. – id. Lonovics.)
[8] Hom. 26. in Evang.
[9] Ján. 20, 19-31. – Már a IV. században is ezt az evangéliumot olvasták e napon Jeruzsálemben. (Peregr. C. 39. – Corp. scr. 39, 91.) és a görögök erről „Tamás vasárnapjá”- nak nevezik a Húsv. utáni első vasárnapot. (Mihályfi 171 o.)
[10] Az örvendetes Allelujákkal átszőtt ú.n. „Nagy Alleluja” helyettesíti egész húsvéti időben a Gradualét.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 207-209. old.)