Fehér Szent Ewald (Évald) vértanú, † ~695.
Fekete Szent Ewald (Évald) vértanú, † ~695.
BOLDOG FÉLIX MÉDA klarissza (1378-1444)
Milánóban a nemesi Meda családból származott. Szüleitol gazdag örökséget örökölt, de o már ifjú korától az Istennek szentelt életet választotta. Örökségét a szegények javára szétosztotta, majd belépett a milánói Szent Orsolya klarissza zárdába. A Breviárium olvasmánya erényei közül kiemeli imádságos lelkületét (éjjel-nappal imádkozott), önsanyargatását, alázatát: akaratát teljesen alávetette elöljárója akaratának. A gonosz lélek évekig zaklatta, különbözo ijeszto alakban jelent meg elotte, néha nagy üvöltözések és zaj közepette; többször meg is verte. Nem sikerült azonban ot megfélemlíteni, sem buzgóságától eltéríteni, sot a támadások fokozták bátorságát s ellenállását. Amint ez várható volt, a novérek - látva erényeit - apátnové választották több alkalommal is. Mint elöljáró, a többiek szolgája akart lenni, s az alávaló munkákat magának tartotta fenn. Minden kötelességének nagy lelkiismeretességgel igyekezett megfelelni. Szentségének híre messzire terjedt: Sokan keresték fel, hogy tanácsát, segítségét kérjék, elsosorban lelki ügyekben. Bekapcsolódott abba a megújulási mozgalomba, mely a ferences férfi ággal párhozamosan a II. rendben is kibontakozott: visszatérni a Regula eredeti szigorúságához. Az itáliai megújulásnak egyik jelentos központja volt a milánói Szent Orsolya kolostor. Egyébként Sienai Szent Bernardin, az obszerváns mozgalom nagy apostola 1417-42-ig többször is járt Milánóban, egész biztosan kapcsolatban állt a klarisszákkal. 1420-ban a mantuai hercegno, Paola Malatesta, pápai megbízással Mantuában és Pesaroban klarissza zárdát alapított (Corpus Domini néven), s ide a milánói klarisszáktól kért novéreket, hogy e két helyen az eredeti Regula szerinti életet meghonosítsák. Milánóból a megújulás két fo képviseloje ment el: Franceschina da Giussano* Mantuába, Félix pedig Pesaroba több fogadalmas novérrel. Félix anya itt négy évig irányította a novéreket nagy okossággal s ferences szellemben. A milánói, mantuai és pesaroi reformkolostorok hatása kisugárzott más zárdákra is (Verona, Vicenza, Pádua, Ferrara). Félix anya 66 éves korában hunyt el Milánóban. Életében s halála után csodákkal tündökölt, egy pestis idején különösen tapasztalták segítségét. VII. Piusz pápa avatta boldoggá.
„Akit megválasztanak (elöljárónak), az fontolja meg, milyen terhet vett magára, és ki elott kell majd számot adnia a rábízott nyájról. Igyekezzék másokat inkább erényeivel és szent erkölcseivel kormányozni, semmint hivatalából fakadó hatalmával.”
Szent Klára Regulájából.
Imádság:
Istenünk, te Boldog Médát meghívtad arra, hogy a tökéletes szeretet útját járja, és így már ebben a világban a te országodat keresse. Add, hogy közbenjárására a szeretet útján mi is örvendezo szívvel elobbre juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Fekete Szent Ewald (Évald) vértanú, † ~695.
BOLDOG FÉLIX MÉDA klarissza (1378-1444)
Milánóban a nemesi Meda családból származott. Szüleitol gazdag örökséget örökölt, de o már ifjú korától az Istennek szentelt életet választotta. Örökségét a szegények javára szétosztotta, majd belépett a milánói Szent Orsolya klarissza zárdába. A Breviárium olvasmánya erényei közül kiemeli imádságos lelkületét (éjjel-nappal imádkozott), önsanyargatását, alázatát: akaratát teljesen alávetette elöljárója akaratának. A gonosz lélek évekig zaklatta, különbözo ijeszto alakban jelent meg elotte, néha nagy üvöltözések és zaj közepette; többször meg is verte. Nem sikerült azonban ot megfélemlíteni, sem buzgóságától eltéríteni, sot a támadások fokozták bátorságát s ellenállását. Amint ez várható volt, a novérek - látva erényeit - apátnové választották több alkalommal is. Mint elöljáró, a többiek szolgája akart lenni, s az alávaló munkákat magának tartotta fenn. Minden kötelességének nagy lelkiismeretességgel igyekezett megfelelni. Szentségének híre messzire terjedt: Sokan keresték fel, hogy tanácsát, segítségét kérjék, elsosorban lelki ügyekben. Bekapcsolódott abba a megújulási mozgalomba, mely a ferences férfi ággal párhozamosan a II. rendben is kibontakozott: visszatérni a Regula eredeti szigorúságához. Az itáliai megújulásnak egyik jelentos központja volt a milánói Szent Orsolya kolostor. Egyébként Sienai Szent Bernardin, az obszerváns mozgalom nagy apostola 1417-42-ig többször is járt Milánóban, egész biztosan kapcsolatban állt a klarisszákkal. 1420-ban a mantuai hercegno, Paola Malatesta, pápai megbízással Mantuában és Pesaroban klarissza zárdát alapított (Corpus Domini néven), s ide a milánói klarisszáktól kért novéreket, hogy e két helyen az eredeti Regula szerinti életet meghonosítsák. Milánóból a megújulás két fo képviseloje ment el: Franceschina da Giussano* Mantuába, Félix pedig Pesaroba több fogadalmas novérrel. Félix anya itt négy évig irányította a novéreket nagy okossággal s ferences szellemben. A milánói, mantuai és pesaroi reformkolostorok hatása kisugárzott más zárdákra is (Verona, Vicenza, Pádua, Ferrara). Félix anya 66 éves korában hunyt el Milánóban. Életében s halála után csodákkal tündökölt, egy pestis idején különösen tapasztalták segítségét. VII. Piusz pápa avatta boldoggá.
„Akit megválasztanak (elöljárónak), az fontolja meg, milyen terhet vett magára, és ki elott kell majd számot adnia a rábízott nyájról. Igyekezzék másokat inkább erényeivel és szent erkölcseivel kormányozni, semmint hivatalából fakadó hatalmával.”
Szent Klára Regulájából.
Imádság:
Istenünk, te Boldog Médát meghívtad arra, hogy a tökéletes szeretet útját járja, és így már ebben a világban a te országodat keresse. Add, hogy közbenjárására a szeretet útján mi is örvendezo szívvel elobbre juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.
