Testvérem, ha nem találod az adott napot, akkor egy-két évvel előtte biztosan megtalálod

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szentek köztünk élnek,a múlt róluk beszélnek

Szent Balázs püspök - SZENT CAEDMON szerzetes

2021. február 11. - Andre Lowoa
Lourdes-ban egy szegény, tanulatlan 14 éves lánykának, Soubirous Bernadettnek 1858-ban, február 11-én jelent meg először a Szent Szűz, a városka melletti massabielle-i barlangnál. Tizennyolc alkalommal jelent meg a kislánynak július 16-ig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Március 25-én nevét is elárulta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás."

Franciaországban gyorsan terjedt a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária tisztelete, egyre nagyobb zarándok tömeg látogatta a jelenés helyét és az ott fakadt forrást. Az egyházi és világi hatóságok vizsgálták a jelenéseket és a csodás gyógyulásokat, nem tudták természetes okokkal magyarázni.

1862-ben bazilikát kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, ami 1876-ra elkészült. A barlangba, a jelenések helyére Bernadett útmutatásával elkészült a Szűzanya márvány szobra, amely a legkülönfélébb méretű másolatban ma már világszerte mindenütt látható. A forrás mellé fürdő épült, ahol a zarándokok bűnbánati tisztító fürdőt vehetnek.

A testi gyógyulásokat külön orvosi bizottság vizsgálja ki. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezerre rúg, ebből azonban 67-et ismer el az Egyház hitelesen csodás gyógyulásnak. Felmérhetetlen a lelki gyógyulások száma. A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. A kicsiny település világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért, vagy megnyugvásért imádkozni. 1907-ben az ünnep bekerült a Római Kalendáriumba is.

Jófeltétel:
    A Szűzanya bűnbánatra és engesztelésre szólítja az embereket! Téged is...




Szent Adolf    szerzetes, püspök és hitvalló, † 1222       


Szent Balázs püspök

Balázs ifjúságától kitűnt szelídségével, jámborságával Szent élete miatt a város lakói őt kívánták püspöküknek, ami teljesedett is, Szebaszté városának püspökévé szentelték. Mint főpásztor tanításaival bölcsen oltalmazta nyájának hitét. Dioklécián császár üldözése idején híveit a türelemre intette. Őmaga meglátogatta és vigasztalta a börtönben szenvedőket, erősítette őket az Isten iránti szeretetben, és a Benne való hitben. Amikor Szebaszté majdnem minden keresztény lakosa vértanúi halált halt, mivel úgy érezte, hogy számára még nem jött el erre az idő, eltávozott a pusztába egy hegyre és ott élt magányosságban és hallgatagságban. Magányában a vadállatok is felkeresték. Nem ártottak neki, sőt inkább engedelmességgel voltak iránta. Sok csodát tett az emberekért. Máig emlegetik, hogy egy gyermeket hogy szabadított meg a fulladástól, aki halszálkát nyelt. Licinius császár uralkodása alatt a katonák megtalálták a pusztában és Szebasztéba vitték. Kísérői közül sokakat térített meg a keresztény hitre, és sok gyógyítást tett. Amikor Agricola helytartó nem tudta hittagadásra venni, kínzások után karddal lefejeztette 316-ban. Ezt a vértanúságot szenvedték el mások is, akiket ő a keresztény hitre térített.


SZENT CAEDMON szerzetes
*Anglia, 7. század 2. fele. +Whitby kolostor, 735 előtt.
Csaknem mindazt, ami Caedmonról ismeretes, akit kolostorának szentjeként tiszteltek, összefoglalja Szent Béda Venerabilis (lásd: A szentek élete, 212. o.). Egyháztörténetének egyetlen fejezete. Ez arról tudósít, hogy abban az időben, amikor Szent Hilda (614--680), Whitby apátnője meghalt, élt a kolostorban egy testvér, egykori béres, akit Isten azzal az adománnyal ruházott fel, hogy csodálatosan tudott énekelni.

Néhány évvel korábban ez a férfi, név szerint Caedmon, egy ünnep alkalmával, amikor a hárfa körbejárt a vendégek között, elhagyta ura házát, mert tudta, hogy semmi érzéke sincs a költészet és az ének iránt. Kiment a tehénistállóba, és ott elaludt; álmában egy férfit látott maga mellett, aki a nevén szólította és biztatta: ,,Caedmon, énekelj nekem egy dalt!'' Caedmon azt válaszolta, hogy nem tud énekelni. ,,Mégis énekelned kell'' -- mondta az idegen, Caedmon pedig megkérdezte, hogy miről énekeljen, mire a másik ezt felelte: ,,Énekelj minden dolog teremtőjéről!'' Caedmon így álmában elénekelte első dalát a teremtő Isten dicséretére.

Amikor reggel lett, visszaemlékezett az álmában énekelt szavakra, és még folytatni is tudta őket. A birtok intézőjének elbeszélte különös élményét és új képességét. Az intéző értesítette róla Hilda apátnőt, és amikor az meghallotta, hogyan énekli Caedmon a maga költötte verseket, mindenki egyetértett abban, hogy valóban különleges képességet kapott Istentől. Az apátnő azt tanácsolta Caedmonnak, hogy legyen szerzetes. Felvették a kolostorba noviciusnak, és miután tanították a Szentírásra, még további dalokat szerzett; olyanokat, amilyeneket addig még senki sem hallott. Amint Béda elbeszéli, az emberiség és a világ teremtéséről énekelt; azután Izrael egyiptomi tartózkodásáról és az Ígéret földjére való vonulásáról; az Üdvözítő életéről és szenvedéséről, dicsőséges feltámadásáról és mennybemeneteléről; az apostolokról és az Egyházról, az utolsó ítéletről, a pokol rémes kínjairól és a mennyország örömeiről. A ránk maradt angolszász költészet legnagyobb része foglalkozik ezekkel a témákkal, és a múltban ezek közül sokat tévesen Caedmonnak tulajdonítottak. Az egyetlen verset, amelyet bizonyossággal neki lehet tulajdonítani, Béda így idézi:

Magasztaljuk a mennyország Teremtőjét,

s Teremtőnk hatalmát és műveit!

Magasztaljuk a dicsőség Atyjának tetteit,

és énekeljük, amint az örök Isten,

minden csoda alkotója,

kezdetben megteremtette a mennyet, hogy gyermekeit megoltalmazza,

és mint hatalmas védelmező, otthonul adta nekik a földet.

Világosan felismerhető, hogy Caedmon mélyen vallásos ember volt. Úgy hírlik, saját halálát előre megmondta. Két héttel halála előtt testvérei meglepetésére azt kérte, hogy vigyék a kolostor betegszobájába. Egy éjszaka azután éjfél körül megtudakolta: ,,Van-e itthon szent Eucharisztia?'' Amikor igennel válaszoltak neki, megkérdezte a testvérektől, haragszik-e rá valaki valamiért; megvallotta nekik, hogy szeretetében mennyire tökéletlen volt irántuk, majd magához vette az utolsó útravalót. Röviddel azelőtt, hogy a szerzeteseket összehívták volna az éjféli istentiszteletre, Caedmon nagy keresztet vetett, majd nemsokára meghalt. Így hát, amint Béda közli, ,,miután egyszerű és tiszta szándékkal s becsületes jámborsággal szolgált Istennek, a színe elé'' jutott.



Szent Dezső     vértanú, † ~550        


Szent Elek     szerzetes, † 1233    

süti beállítások módosítása